A Tiszatáj Közalapítvány Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben lévő ártéri rétjeinek és Baskón lévő hegyi rétjeinek a rehabilitációja

Mi a célja a KEOP keretében megvalósuló rehabilitációs projektnek?

Az elvégzendő tevékenységek révén olyan természeti állapotot kívánunk létrehozni, amely a hagyományos tájhasználati módok újrahonosításával, illetve alacsony költségigényű természetvédelmi kezelés segítségével hosszú távon fenntartható.

Miért szorulnak rehabilitálásra a rétek?

A Kesznyéteni TK (KTK) esetén az 1960-as években a nagyüzemi mezőgazdálkodás térhódításával a nagy gépekkel nehezen kezelhető mozaikos övzátonyos rétek művelésével felhagytak, azokat a háztáji gazdálkodóknak engedték át. A rendszerváltást követő időszak folyamatai azonban a területet kaszálással fenntartó – főleg fejőstehén- és juhtartással foglalkozó – kisparaszti gazdaságokat gyakorlatilag ellehetetlenítették.
Az 1990-es évek közepére az ártéri gyepek használata minimálisra, bebokro-sodásuk maximálisra növekedett. Ennek következtében több védett vagy értékes növény- és állatfaj visszaszorult a területen, és csökkentek a tájképi értékek. A BNPI természetvédelmi célú vízvissza-tartó rendszere első ütemének elkészítése következtében jelentősen nőtt a vizes élőhelyek vízellátottsága, azonban az övzátonyhátak között létesített, a gyep-kezelést szolgáló gátak (a „szénahordó utak” részei) sok helyen víz alá kerültek – meghiúsítva a gépi munkavégzést –, eltömődött átereszeik pedig akadályozzák a víz szabad áramlását és a vízi élőlények vándorlását.

Baskón is megszűnt a réteket hasznosító korábbi állattartás. A megmaradt gyepeket nem legeltették, nem kaszálták, azokra a szomszédos erdők terjedtek át, vagy egybefüggő cserjések borították be őket, kiszorítva a botanikai szempontból értékes fajokat.

Mi a KEOP-projekt várható eredménye?

A fejlesztés során mindkét célterületen az ott korábban folytatott intenzív nagyüzemi gazdálkodás bevezetése előtt jellemző, tapasztalati paraszti gazdálko-dás által kialakított természeti állapotot állítjuk vissza, megteremtjük a rehabilitált élőhelyek megóvását, fejlesztését segítő új gazdálkodási rend feltételeit. Mindezzel várhatóan növeljük a természetvédelmi oltalom alatt álló fajok számát és a fajok egyedszámát is.

Milyen munkálatokat, tevékenységeket tartalmaz a projekt?

A degradáció jeleit mutató füves élőhelyekről a betelepült fásszárú növényzetet és az agresszíven terjeszkedő tájidegen növényfajokat eltávolítjuk szárzúzással, cserjeirtással, illetve tisztító kaszálással.
Az őshonos gyepeket visszatelepítjük, a fajösszetételt helyreállítjuk.
A vízkormányzó funkciót is betöltő „szénahordó utak”-at megerősítjük, átereszekkel, zsilipekkel látjuk el, hogy a többsoros övzátonyok közötti stabil vizű részeken a vízáramlás és visszatartás megvalósulhasson, valamint hogy a BNPI által természetvédelmi célból magasan tartott talajvízszint ellenére is megközelíthessék a területeket a rehabilitációs tevékenységeket végző munkagépek.

Milyen hatással van a fejlesztés az érintett térségekre?

A fejlesztés illeszkedik abba a tájrehabilitációs folyamatba, amelyet 15 éve kezdett meg a Tiszatáj Közalapítvány a BNPI-vel és helyi érintettekkel közösen. A nagyüzemi gazdálkodás során műveletlenül hagyott, ezáltal degradálódott táj újra mozaikos szerkezetűvé, természeti és tájképi értékekben gazdaggá válik.
A tájfenntartó gazdálkodási formák nagyobb élő munkaerőt fognak igényelni, csökkentve ezzel a térségre jellemző magas munkanélküliséget. Emellett a területen megtermelt széna segítheti az állattartó gazdaságokat.